„Magyar éra alatt kisebbségi diák volt ő is. Egyszer beszélt is erről, megint szegény Fülöppel kapcsolatban. „Azért lehetsz te még tare magyar, amiért meg tanulod jól a románt. Én is jó román voltam a magyar gimnáziumban Pedig nekem minden tárgyat magyarul kellett tanulni, nem, mint nektek, csak ezt az öt román tárgyat. Nektek vannak saját fajtátokbeli tanáraitok is. Nekem nem voltak. És mégis jelesen érettségiztem Besztercén. És ma itt vagyok, voilà.” Itt van bizony. Itt óraadó a leányiskolában, mióta elrendelték, hogy a román nemzeti tárgyakat nem adhatja elő magyar anyanyelvű tanár. Az unokabátyja pedig, a híres író, a bukaresti nemzeti színház igazgatója. Jaj, erről jut eszébe Kovácsnak, még nem olvasta el a könyvet, amit Rebrescu kisasszony az ősszel adott neki. L. Rebreanu: „Az akasztottak erdeje” című regényt. Az úgy volt, hogy Kovács egyik órán a padon felejtett egy könyvet, amit Engel Évának vitt vissza az iskolába. Szabó Dezső „ Az elsodort falu”-ja volt.”
Katt rá a felnagyításhoz
